Dajka Margit - Mozigépész Moziverzum Actress

Mozigépész Moziverzum 2.0
Online szekció (eredeti cím)
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Online szekció (magyar cím)
Letöltési szekció (eredeti cím)
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T V W U X Y Z
Letöltési szekció (magyar cím)
Go to content
Színésznők > D
Dajka vagy Dayka Margit (Nagyvárad, 1907. október 13. – Budapest, 1986. május 24.) Kossuth-díjas magyar színművésznő.

Már kilencéves korában szerepelt színpadon szülővárosában. Kamasz lányként Kolozsváron Hetényi Dömény Elemér színiiskolájában tanulta a mesterséget. Tizenöt évesen szerződtette a nagyváradi színház. 1924-ben kapta első felnőttszerződését Kolozsvárott.

1927-ben indult magyarországi pályája, Horváth Árpád meghívta Hódmezővásárhelyre vendégszereplésre. 1927-ben szerződtette a miskolci színház, innen 1928-ban Szegedre, majd 1929-ben Budapestre a Vígszínházhoz került, ahol a Két lány az utcán című darabban Vica szerepében aratta első nagy sikerét. 1933-tól nem tartozott állandó társulathoz, egyes szerepekre szerződött. Fellépett a Nemzeti Színházban, a Belvárosi és a Pesti Magyar Színházban, játszott a Kamara, Andrássy úti, Erzsébetvárosi és Vidám színpadon is.

1945 után a Belvárosi, Petőfi, 1963-tól 1968-as nyugdíjba vonulásáig a Tháliatagja volt. A hetvenes években a Madách Színházban szerepelt, és sokat filmezett. 1983-ban Budapesti Operettszínházban a Szerdán tavasz lesz című darabban lépett fel. Élete utolsó éveiben Nemes Nagy Ágnes Bors nénijeként szórakoztatta a gyerekeket.

Naiva szerepekkel kezdte pályáját, gyakran szerepelt zenés játékokban szubrettként, később inkább drámai hősnő, majd az anyaszínésznő szerepét alakította. Nagy hatású, sokoldalú színészetében tragikai és komikusi elemek is hitelesek voltak. Molnár Gál Péter Dayka művészetének műfaji besorolására találta fel (félig-meddig tréfából) a tragikomika megjelölést. 1932 óta filmezett, kezdettől fogva vezető főszerepeket alakított, amelyekben temperamentuma és fanyar szépsége érvényesült.

Vezető egyénisége lett a magyar filmművészetnek is, a Liliomfivénkisasszonya és az Ismeri a szandi mandit? alkoholista öregasszonya, vagy a Szindbád Majmunkája és a Macskajáték Orbánné szerepeire emlékezve.


Élete
Születése, kisgyermekkora (1907–1914)

Dayka Margit 1907. október 13-án született Magyarországon, Nagyváradon. Édesanyja, Elek Veronika paraszti család sarja, édesapja, Dajka János viszont kisnemesi családé. A leendő házasfelek a családi emlékezet szerint lakodalomban ismerkedtek meg, de a házasság a sűrű gyermekáldás kivételével (Elek Veronika 13 gyermeket szült) nem bizonyult áldottnak. Dajka János a Nagyváradi Színház balettmestere volt, hamar kiderült, hogy nem bírja a családfő felelősségével járó kötöttségeket, a család alig látta.

„Elmondhatom, hogy szinte apa nélkül nőttünk fel. Gyerekkori benyomásaim végletességéhez ez is hozzátartozik, hogy apám éppen ellentéte volt anyámnak. Igen jóképű, elegáns, széptevéshez szokott ember volt, vonzódtak hozzá a nők, hamar hozzá kellett szoknunk, hogy csak hébe-hóba jár haza, s mint valami előkelő idegen szemléli tulajdon gyerekeinek siserehadát. Mégsem tudtam neheztelni rá. Érdekes jelenségnek tartottam a maga módján. Elhivatott művészléleknek. Rokonszenvesen csapongó bohémnak. Milyen szépen hegedült és cimbalmozott. És hogy táncolt. Ez volt a mestersége is: tánctanár, előkelőbben mondva balettmester. Ismerte mindenki Nagyváradon.”

– Dayka

A gyerekek gondja így mindenestül az anyára maradt. Dayka a visszaemlékezéseiben mindazáltal úgy emlékszik, hogy édesanyjából sem hiányzott a művészi kreativitás, még ilyen körülmények között sem:

„Minden gond, baj, keserűség egyedül anyám nyakába szakadt. Azt ne higgyék azonban, hogy az anyámban nem lakozott művészi ihletettség. Gyönyörű népmesei fantáziája volt, miközben esténként sikált, csutakolt minket, véget nem érő, »folytatásos« meséket talált ki, csakhogy ellenkezés nélkül tűrjük a tortúrát. Anyám meséi még ma is sokszor eszembe jutnak, örömömben, bánatomban végigkísérik az életem.”

– Dayka

A Dajka gyerekekből mindazáltal csak néhányan érték meg a felnőttkort, s róluk is így emlékezik első férje, Kovács Károly: „Családja? Borzasztó emberek voltak, róluk nem szívesen nyilatkozom. Egyedül édesanyjáról, akit imádtam, s ő is engem. Magunkhoz vettük, sőt később még Mariska – egyik nővére – is velünk lakott rövid ideig, akivel azonban rossz volt a kapcsolatom. Sokat uszította ellenem Margitot, s lassan el is mérgesedett köztünk a helyzet. Margit egy nap ki is rakta a szűrömet.”


A Bémer téri rikkancs

„A kislány áll a téren, és bebámul a kávéházba. […] Ó, de tud figyelni! Karikára nyitott szemekkel, befér a pupillájába ez az egész fura kis világ. Figyel, és az ajka szinte hangtalanul mormolja az újságok neveit. […] Rezzen a hangra, és lódul pár lépést. És fogy az újság.”

Dajka életének ezt a szakaszát saját nyilatkozataiból ismerjük, többek között például Tokaji Györgynek az 1947-ben írott Rikkancslány volt a Bémer téren (alcíme: Dajka Margit életregénye) című cikkéből,[2] melynek hangvételéről monográfusa, Antal Gábor írja: „dráma és giccs”. Dajkának mindenesetre ez volt az első „foglalkozása”, egyben első határozott emléke: az első világháború idején – hétévesen – rikkancskodnia kellett a nagyváradi Bémer téren a családi jövedelmeket kiegészítendő.

Ez a munka persze nem töltötte ki minden napját, emlékei szerint a „fehér apácákhoz” (domonkos apácák) járt iskolába, ahol – mondja – hamar megérezték rajta „a másságot”, és nagyon nem jó néven vették, hogy a kislány esténként a Bémer téren újságot árul. Ott derült ki viszont az is, hogy tehetségesen rajzol, de az apácákat – megint csak Dajka emlékei szerint – elképesztette, hogy a kislány keze nyomán egy férfiakt rajzolódik ki a papíron. Amikor kérdőre vonták, állítólag felmutatott a terem falán lógó feszületre, hogy az volt a mintája.[3] A fehér apácáktól azután kellett eljönnie, hogy egyszer egy pofont, amit az egyik apácától kapott, visszaadott.

Elmondása szerint a kávéház világa kárpótolta, ahol a rikkancslányt hamar megszerették, és olyan nagyságok jártak oda, mint Emőd Tamás, valamint az ő jóbarátja, a Csucsáról időnként „beszabaduló” Ady Endre. A fehér apácák után a fekete (Benedek-rendi) apácáknál végezte el az elemi iskolát. A Váradot is elérő spanyolnátha-járvány idején egyedüli egészségesként ápolja családja tagjait. A újságáruskodást egészen komolyabb színházi pályafutása kezdetéig folytatja.

Dayka - visszaemlékezései szerint - a kávéházban hallja először Marcel Proust, Henri Bergson nevét. Azután, az ottani pártfogók barátsága révén, bizonyos Hegedűsék boltjában olvashatja először ezeket és más fontos könyveket. Magánúton megtanul franciául.


Színészi pályafutásának kezdetei (1916–1924)

Dajka színész pályafutása saját visszaemlékezései szerint egy drámai fordulattal indult, kilencéves korában, Nagyváradon: beállított a színház pénztárablaka elé, és közölte a kasszírnővel, hogy ő színésznő szeretne lenni. Előzőleg betanulta a Sztambul rózsája egy nyúlfarknyi szerepecskéjét. Erdélyi Miklós igazgató valami csoda folytán meghallgatta, és valóban szerződtette; a darabban liftesfiút játszott. Ez volt az első színpadi szerepe.

Erdélyi színigazgató, annak ellenére, hogy a gyerekszínész ezek szerint kedvére való, valószínűleg elfelejtette volna, illetve hosszabb ideig marad fölfedezetlen a statisztaszerepek közt, ha Hetényi Elemér rendező fel nem karolja. Hetényi „színésznevelő” rendező volt, akinek a színpad sok későbbi csillaga köszönhette a korai oktatást – például Tompa „Pufi”, Kiss Manyi –, az ő színitanodájában kapta meg a mesterségbeli alapokat a gyermekszínész általa is felismert tehetsége. Dayka visszaemlékezéseiben egy jellemző momentum kapcsolódik a tanodabeli időkhöz: nagy volt a terhelés, balettet kellett tanulnia, a színészi órák fűtetlen szobákban zajlottak, és ő nem volt hajlandó levetni a nagykabátot. A színházi bírsággal való fenyegetés ellenére sem.

Miközben a Hetényi-iskolában tanulja a szakmát, kisebb szerepeket játszik az előadásokon. 15 éves korában, 1922-ben szerződtetik először állandóra, akkortól a nagyváradi színház tagja.

„Azután kezdtem kilógni a szerepeimből. Néha fizikailag is. Például amikor Putty Lia, a nagy díva egyszer Nagyváradon vendégszerepelt. Anna Kareninát játszotta, én a kisfiát. Bokámat verdeső aranyhajam volt, a premierre természetesen el kellett tüntetni. Amikor színre lép Anna, és meglát, szerepe szerint repesve fölkiált: Fiacskám! – és máris fölkap. De akkor alig emelt meg egy kicsit, máris összeroskadt velem együtt, a nézőtér hangos derültségére, ami egyáltalán nem illett a darab hangulatához.”

– Dayka

Hetényi Döményi Elemér hívta fel egy másik korabeli színésznevelő szakember, Sümegi Ödön figyelmét „a semmi kis szerepekben is egyéniséget mutató színésznőcskére”. Valószínűleg kettejüknek köszönhető, hogy Janovics Jenő 1924-ben lejött Váradra, kimondottan „Dayka-nézőbe”. A sietős meghallgatások után rövid kolozsvári próbák következnek, és Dayka megkapja első valódi „felnőtt” szerződését még korhatár alatt (Hetényi simította el a dolog jogi részét), s a Kolozsvári Állami Magyar Színház (magyarul a kolozsvári Nemzeti) tagja lesz 17 évesen. Ezzel indul felnőtt színészi, komoly pályafutása.


Úton a hírnév felé (1924–1933)
Kolozsvár (1924–1927)

A kolozsvári színjátszás nagyjai Dayka odakerülésekor Lengyel Irén, Poór Lili, a fiatalabbak közül Karácsonyi Ili és Körmendi Juci (Tőkés Anna és Kiss Manyi – akkoriban még szintén Margit valamivel Dayka után kerültek oda), de a legnagyobb hatást rá a már kilencven felé közeledő Szentgyörgyi István, a néhai Falstaff és III. Richárd gyakorolta, aki akkoriban népszínművek zsánerszerepeit alakította zsorozatban; idős csőszöket, bakterokat, nagyapókat. Ő látta meg Daykában az ideális „kisonokát”, s egy sor darabban, melyeket részben ő maga írt, de rendezni mindig ő rendezett – például a Sárga csikóban, a Piros bugyellárisban, A vén bakancsosban és így tovább – rendre felléptette őt, ezekben dalolt-táncolt, „csiripelt és dévajkodott” (Antal) a gyerekszínészetből kinövő „Margitka” (ez a közkeletű megszólítása azután haláláig általános maradt a művésznőnek, aki ki nem állhatta, ha „leművésznőzték”, és több ízben határozottan tiltakozott is ellene), illetve „Kisdajka” (ez a becenév Szentgyörgyi találmánya volt).

„Pista bácsival” színpadon kívül is baráti kapcsolatban volt, szerette a matuzsálemkorú színészóriás életerejét és humorát, s az ő visszaemlékezései révén maradt eleven egy híres Szentgyörgyi-anekdota: az ifjú művésznő egyszer tiszteletteljesen figyelmeztette az öreget, hogy nyitva maradt a slicce, mire az csak ennyit mondott: „Hja, kislányom, ahol halott van, ott kinyitják az ablakot.”

Háromévnyi kolozsvári működést követően, 1927-ben játszott először Dayka meghívásra a trianoni Magyarország határain belül, a részleteket megint csak elmondásából ismerjük: Horváth Árpád (akkoriban a budapesti Nemzeti Színház fiatal rendezője) hívta meg Hódmezővásárhelyre, a Nyári Színkörbe, amely befogadószínházként működött. Horváth Kolozsvárott látta őt, onnan hívta meg, és mivel színházában nem „marasztalták különösebben” (Dayka szavai), elfogadta a meghívást.Tokaji György a már idézett életpálya-cikkében így fogalmaz erről a Dayka pályáján sorsdöntőnek bizonyuló lépésről: „A váradi trambulin jól rugózott: egyenesen röpítette egy másik trambulinra. Kolozsvár már csak állomás lehetett, átszállóhely egyéb vonalakra.”

Horváth kolozsvári színésznéző útjához kapcsolódik egy különös affér az akkoriban (1922 és 1929 között) újra szülővárosában élő pályakezdő író, kiváló újságíró, Hunyady Sándor és Dayka között. Dayka visszaemlékezései (illetve valószínűleg utólagos értesülései) szerint Horváth Hunyady társaságában nézte meg őt az előadáson, és bár Horváthnak rögtön tetszett, Hunyady fanyalgott. Ma már szinte lehetetlen kideríteni, pontosan mi árnyékolhatta be a sajtóval természetesen kötelező jó viszonyt ápoló ifjú színésznő és az ugyancsak ifjú titán újságíró viszonyát, Dayka emlékei azonban évtizedek távolából is arról árulkodnak, hogy mély emléket hagyott benne a dolog, illetve nagyon jellemző, ahogyan ezt a személyes sérelmét elbeszéli, és ahogyan ezúton is a kritikus általi mellőzöttségére reagál az abszolút pályakezdő színésznő. A történtekről saját emlékein kívül nem áll rendelkezésünkre más forrás; az anekdota Dayka emlékeire jellemzően nincs datálva, későbbi visszaemlékezéseiben, interjúkban is jellemző, hogy a körülbelüli évszámot is nehéz tisztáznia a kérdezőnek.)

„Emlékszem, nagy sikerem volt egy Chopin életéről szóló zenés darabban. Hunyady Sándor, aki akkor ott újságíróskodott Kolozsvárt, írt is a darabról kritikát, de az én nevem meg sem említette. No, fortyogtam magamban, egyszer azért még jól megmondom neki a magamét. De hát túl kopott voltam én még ahhoz, hogy bemehessek a művészklubba, ahol Hunyady általában tartózkodni szokott. Eljött a Liliom premierjére. Kilépek előadás után a kiskapun, hát kibe ütközöm? Hunyady állt ott.

– Jó estét, Kisdajka! – emelte meg látható zavarban a kalapját.

– Van szerencsém, szerkesztő úr! – és a hangomban máris gyűlni kezdett a harag. – Mi járatban?

– Szép volt a premier? – kérdezett ő vissza.

– Azt meghiszem!

– És ki milyen volt?

Rögtön tudtam, hányadán állunk. Beszámoltam neki röviden, melyik színész milyen volt, csak épp egy kicsit felcserélgettem a szerepeket. Hunyady ismét kalapot emelt, megköszönte, és másnap az én »szereposztásommal« jelent meg a kritikája. Amiből persze nyilvánvalóan kitűnt, hogy elbliccelte a premiert. […] Erősen tartottam tőle, hogy elver, annyira megmérgesedett rám a hamis szereposztás miatt. […] Így is nekem esett, nem éppen úriemberhez méltó tónusban: »Hallja-e, mit csinált maga velem?« […] »Pardon, csak semmi szemrehányás! A múltkor, amikor kritikát írt, nem találta meg a nevem a színlapon. Most cserébe kapott tőlem egy komplett színlapot.«”

– Dayka

Hódmezővásárhely, Miskolc, Szeged (1927–1929)

Vígszínház, Belvárosi Színház (1929–1933)


Házasságai

Kovács Károly színész (1929–1940)

Kolczonay Ervin filmrendező (1941–1945)

Bakay Lajos színész (1949–1956);

Lajtos Árpád nyugalmazott katonatiszt (1957–1986), Dayka halálának másnapján öngyilkos lett.


Művészi pályafutása
Kronológia, mérföldkövek

1922–1933: A kezdetek

1922-től még gyermekszínészként a nagyváradi színház szerződéses tagja.

1924-től a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja, első „felnőtt” szerződése, még a törvényes korhatár alatt.

1927 nyarán játszik először az akkori Magyarországon, a hódmezővásárhelyi Nyári Színkörben.

1927/28-as évad · Miskolci Nemzeti Színház.

1928/29-es évad · Szegedi Városi Színház.

1929/30-as évad · Budapest, Vígszínház.

1930–1932 · a Belvárosi Színházban lép fel.

1932–33 · ismét a Vígszínházban játszik.

1933–1948: Sztárkorszak

1933–1948 · „sztárkorszak” - csak szerepekre szerződik le egyes színházakhoz.

1938 · amerikai turné.

1943 · a frontszínházzal a katonákhoz utazik.

1948 · Gergely Sándor Vitézek és hősök – női főszerep átütő sikere.

1948–1968: Államosított színházak színészeként[szerkesztés]

1948–1957 – a Madách Színház tagja, számos nagy színpadi siker korszaka.

1957–től · a megalakuló Petőfi, illetve Jókai Színházban játszik.

1960–1963 · az önállóvá váló Jókai Színház tagja.

1963–1968 · nyugdíjba vonulásáig a jogutód Thália Színház tagja.

1967 · a legjobb női alakítás díja a Változó felhőzet és a Hogy szaladnak a fák című filmekben nyújtott epizódalakításaiért.

1968–1986: Nyugdíjban

1970 · Szegeden vendégszerepel több előadásban.

1971 · a Szindbád – Majmunka szerepe.

1972 · Macskajáték) – Oscar-díjra jelölt filmje (Makk Károly rendezésében).

1972 · a Fekete macska című tévéjáték főszerepében.

1978 · a Legato című film főszerepe.

1980-84 · Bors néni szerepe, az utolsó nagy színházi szériája. Filmen, 1982.

1967-ben kényszerből nyugdíjba ment. Ezután már csak filmekben szerepelt, egészen addig, amíg súlyosan meg nem betegedett. Az 1986-os év már a tüdőrák elleni küzdelmével telt. „A fene akar már színésznő lenni, csak szeretnék egyedül megmosakodni” – mondta halálos ágyán, ahová férjén és Ruttkai Éván kívül senkit nem engedett. Nem tudta, hogy férje már akkor eldöntötte: nem engedi el őt egyedül. Lajtos Margit halála után hazament, és még azon a délutánon követte feleségét: főbe lőtte magát. Utolsó kívánsága mégis az volt, hogy külön temessék el őket, hogy börtönviselt emberként még halálában se vessen rossz fényt az imádott és ünnepelt színésznőre.


Filmes szereplései


Piri mindent tud (1932) - Piri, Bognár felesége

Rákóczi induló (1933) - Vilma, Jób lánya

A torockói menyasszony (1937) - Patkós Nagy Rózsi

Mai lányok (1937) - Kati, a cselédlány

A falu rossza (1937) - Finom Rózsi

A harapós férj (1937) - Lina, Péter elvált felesége

Az ember néha téved (1937) - Zizus, az utcalány

Az elcserélt ember (1938) - Anna, Benedek Péter felesége

Borcsa Amerikában (1938) - Borcsa

János vitéz (1938) - Iluska

Vadrózsa (1939) - Éva

Pénz beszél (1940) - Julcsa

Sárga rózsa (1940)

Háry János (1941) - Örzse

Szakitani nehéz dolog (1942), rendezte: Mártonffy Emil

Szerelmi láz (1942) - Éva, rendezte: Lázár István

A zenélő malom (1943) - Bogár Cica, pesti dizőz, rendezte: Lázár István

Liliomfi (1954) - Kamilla

Szakadék (1956) - Bakos néni

A tettes ismeretlen (1957) - Nagymama

Vasvirág (1958) - Racsákné

Akiket a pacsirta elkísér (1959)

Égrenyíló ablak (1959)

Zápor (1960)

Amíg holnap lesz (1961)

Az orvos halála (1965)

Szentjános fejevétele (1965)

A férfi egészen más (1966)

Hogy szaladnak a fák… (1966)

Változó felhőzet (1966)

A völgy (1967)

Elsietett házasság (1968)

Tiltott terület (1968)

Diák szerelem (1968) rövidfilm

Az oroszlán ugrani készül (1969)

Pokolrév (1969)

Ismeri a szandi mandit? (1969)

N.N., a halál angyala (1970)

Szindbád (1971)

Volt egyszer egy család (1972)

Macskajáték (1974)

141 perc A befejezetlen mondatból (1975)

Ballagó idő (1975)

Az öreg (1975)

Herkulesfürdői emlék (1977) - Öreg primadonna

Legato (1977) - Zarkóczy Amálka

A kedves szomszéd (1978) - Iduka

Csontváry (1979) - Mama

Égig érő fű (1979) - Oszkár nagyanyja

Vőlegény (1982) - Gyengusné

A nagymama (1985) - Szerémi grófnő


Televíziós filmjei

Ivan Iljics halála (1965) MTV

Kristóf, a magánzó (1965) MTV

Jövedelmező állás (1965) MTV

Tűvétevők (1966) MTV

Tüskevár 1-8. (1967) MTV - Tutajos nagymamája

A nagybácsi álma (1967) MTV

Élő Antigoné (1968) MTV

Földindulás (1970) MTV

Fekete macska (1972) MTV - Zsófi néni

És mégis mozog a föld (1973) 1-3 MTV

A bóhoc felesége (1975) MTV - Nudicsné

Szürkezakós és a mama (1976) MTV

Haszontalanok (1976) MTV

A kisfiú meg az oroszlánok (1979) - Bruckner Szilvia

Képviselő úr (1979) – „nagyanyós”

„Társkeresés N 1463” (1980) MTV - Ring Anikó, Hankóczy Mártonné, a pótnagyi

Bors néni (1981) MTV - Bors néni

A nagymama (1985) MTV - Szerémi grófné – Csiky Gergely A nagymama, címszerep, 1985.

Családi dráma (1974) - Csobáncz mama


Portréfilmek

Mestersége színész (1981) - portréfilm Dajka Margitról

Egy igazi bohóc (1991) - portréfilm Dajka Margitról


Hangjátékok

Tóték (1974)


Kitüntetései

Érdemes művész (1951)

Kossuth-díj (1952)

Kiváló művész
Kelenföld
mozigepesz@@gazdagret.net
Copyright2018@SuszterA
Mozigépész Moziverzum
Back to content